OLVASD VÉGIG !!:)

Apukám azt mondta nekem; mindig boldog legyek, s éljek úgy, hogyha az emberek hazugságot tudnak meg rólam, akkor se kelljen szégyenkeznem! Tiszteljem a többieket, álljak ki mindig az igazság mellett! Azt tanította, hogy mindenki egyenlő, s majd ha nem lesz mindig mellettem, akkor se felejtsem el, hogy honnan jöttem. Ha bántanak, megsértenek, ne vágjak vissza senkinek, a durva szavak nem érnek semmit sem! Értékeljem a kis dolgokat, mert abból lesznek a nagyok! Legyek szerelmes, és ha az vagyok igazán szeressek!
Legyek erős, bátor, éljek mindig a mának... Büszkeséget nevelt belém, s becsületet, megértette velem, hogy az emberek tévedhetnek, hogy sosem késő bocsánatot kérni, viszont megbocsátani néha már nem lehet! Hogy nem bűn letérni a helyes útról, a helytelen olykor izgalmasabb, vadabb, mindig tudta, hogy szeretem a veszélyt, a kalandokat... Türelemmel várta még tanulok a hibáimból, s végre észhez kapok! S ha majd elengedi végleg mindkét kezem, én akkor is hálás leszek, hogy megtanította, hogyan legyek ember!